Fotó: Fortepan / Bojár Sándor
Strobl Zsigmond (Alsórajk, 1884. júl. 1. – Bp., 1975. aug. 14.): szobrász, Kossuth-díjas
(1950, 1953), kiváló művész (1952). Az Iparművészeti Isk.-n négy éven át Mátrai Lajos és
Lóránfi Antal tanítványa volt. Közben eljutott Stróbl Alajos műtermébe is, ahol a mester
irányításával két akttanulmányt készített 1904, ill. 1905 nyarán. Majd Zala vm. ösztöndíjával egy
évig Bécsben tanult. Hazatérve a Mintarajzisk.-ban Radnai Béla volt a mestere. A bp.-i Művészházban
1909-ben megrendezett kiállítása óta tartották számon. Finale (1911) c. hármas aktjával 1912-ben
elnyerte a Rudics-díjat, melynek összegét itáliai, franciao.-i és belgiumi tanulmányutakra
fordította. Művészete a nagy német szobrász és teoretikus, Adolf Hildebrand szigorú esztétikájának
hatása alatt fejlődött, ám a példakép klasszikus fegyelmét némileg feloldva lágyabbá tette saját
plasztikáját és hatott rá az akademizmus is. Az I. világháborúban mint katona készített portrékat
1918 őszén hetek alatt mintázta meg az Őszirózsás katona figuráját.
Ekkortájt készült Bourdelle művészetének hatását mutató Ijász c. szobra is (1918);
előbb a Margitszigeten, majd 1929-ben a Városligetben állították fel. Pályája a két világháború közötti
időszakban teljesedett ki. Minden munkájában kitűnően érvényesítette technikai tudását. Életnagyságúnál
hatalmasabb szobroktól apró porcelán figurákig munkáit lendület, elegancia jellemezte. Megszámlálhatatlan
kisbronz, plakett és monumentális alkotás (nagykanizsai hősi emlékmű, Szent Imre herceg, Bp., 1930), valamint
külföldi utazások (Angliába, az USA-ba) jelzik életének ezt a korszakát. Frappáns portréi (Iványi Grünwald Béla,
1924; Györgyi Dénes, 1923; G. B. Shaw, 1932; Pásztor János, 1934; Erzsébet angol trónörökös, 1937),
különösen a Nagy-Britanniában készültek – ahol több mint félszáz portrét mintázott –, már egyértelműen
a világhírt jelentették számára. Hamilton tábornokot ábrázoló szobra a skóciai Aberdeenben, Vénusz
születése c. műve a kaliforniai Santa Barbarában áll.
Fotó: Fortepan / Bojár Sándor
Fotó: Fortepan / Lakatos Mária
Egyik legismertebb műve a Gellért-hegyen álló
Felszabadulási emlékmű (1947). 1952-ben mintázta a Parlament előtti Kossuth-emlékmű főalakját, majd
egy év múlva a Millenniumi emlékmű új Rákóczi és Kossuth figuráját. Már nyolcvanéves elmúlt, amikor
elkészült a Végvári vitézek (1968) c. Egerben felállított köztéri szobra, amely egy korábbi
kisplasztikájának monumentális méretű variációja. Kiváló portréinak sorát újabb alkotásokkal bővítette
(Kodály Zoltán, 1966; Szakasits Árpád; Pátzay Pál, 1967). Több mint ötven alkotása áll hazai
köztereken. A MNG, a zalaegerszegi Göcsej Múz. és külföldi gyűjtemények (British Museum, Ermitázs,
Puskin Múz.) őrzik műveit. Jelentősebb gyűjteményes kiállításai: Művészház (1909), Ernst Múz.
(1917, 1921, 1922, 1925, 1927, 1932), Műcsarnok (1954), Göcsej Múz. (1965, 1974).
Külföldön 1935-ben
Londonban; 1955-56-ban Moszkvában, Leningrádban, Kijevben, Lvovban; 1958-ban Prágában; 1959-ben
Pozsonyban volt kollektív tárlata. 1976-ban ~ Emlékmúz. nyílt Zalaegerszegen. Mint a Művészeti Főisk.
tanára, évtizedeken át nevelt ifjú művészeket. Tagja volt a SZU Képzőművészeti Ak.-jának (1958).
– Könyve: Emberek és szobrok (visszaemlékezések, Bp., 1969). – Irod. Kopp Jenő: K. S. Zs. (Bp., 1956);
Illés Béla: K. S. Zs. 80. születésnapjára (Élet és Irod., 1964. 27. sz.); Lengyel István: Három
korszak. Születésnapi beszélgetés a nyolcvan éves K. S. Zs.-dal (Népszabadság, 1964. júl. 11.);
Kiss Gy. János: K. S. Zs. 80 éves (Népszava, 1964. júl. 1.); Pogány Ö. Gábor: A göcseji múzeumban
rendezett kiállítás katalógusának bevezetője (Bp., 1974).
Fotó: Fortepan / Kotnyek Antal
